Presbiteri bemutatkozók

A választási bizottság jelöltjei presbiteri-, gondnoki- és főgondnoki tisztségre:
1. Toldi Csaba főgondnok
2. Kobza György épületgondnok
3. Bálint Tibor presbiter
4. Bálint Tibor ifj. presbiter
5. Bezdek István presbiter
6. Bori Ferenc presbiter
7. Cselőtei József presbiter
8. Fábián János presbiter
9. Hajdú János presbiter
10. Horváth Tamás presbiter
11. Kalmár László presbiter
12. Kalmár Tibor ifj. presbiter
13. Németh Tibor presbiter
14. Paréj Gábor presbiter
15. Porcsalmy Zoltán presbiter
16. Porkoláb Károly presbiter
17. Ragályi József presbiter
18. Tóth György presbiter
19. Vaczó István presbiter
20. D. Varga Sándor presbiter
________________________________
1. Bíró Sándor pótpresbiter
2. Kiss Zsolt pótpresbiter
3. Jakus Gergely pótpresbiter
4. Kolláth András pótpresbiter
5. Hajdu Mátyás pótpresbiter
6. Bósza László pótpresbiter

Alábbiakban a jelöltek rövid bemutatkozó gondolataikat olvashatják a Testvérek:

Áldás, békesség, kedves Testvérek!
Toldi Csaba vagyok, 41 éves, Rákospalotán élek születésem óta. Ebben a gyülekezetben kereszteltek, konfirmáltam és kötöttem házasságot. Foglalkozásom bútorasztalos. Egy betéti társaságban, mint társtulajdonos, egyedi bútorkészítéssel foglalkozunk 1999 óta.
1989-ben konfirmáltam. Sorkatonai szolgálati időm egybeesett presbiterré választásom idejével, mely 1995-ben történt. Később gondnokává majd főgondnokává választott a gyülekezet közössége. 2003-ban kötöttem házasságot Csiba Csillával. Két leányunk, Virág és Gréti, Istenünk szeretetének ajándékai. Isten iránti hálával tekintek eddigi életemre, melyben sok áldott hívő ember élete példája, nevelése, dorgálása, szerető szigora terelt, hordozott imádságban a krisztusi élet felé. Ebben igyekszem szolgálni, helyt állni presbiterként, családapaként, munkatársként, énekkarosként gyülekezetünk épülésére, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus dicsőségére.

Kobza György vagyok, 1960 tavaszán ősi rákospalotai családba születtem. Nős vagyok, van két leánygyermekem, és egy leány unokám. A mezőgazdaságban, földműves gazdálkodóként dolgozom. Édesapám református édesanyám római katolikus, vallásukat gyakorló, hívő családból származnak. Ők maguk is Istenfélő, hívő emberekként élték-élik életüket. Istennek hálával, szüleimnek, nagyszüleimnek köszönettel tartozom, amiért úgy neveltek, hogy én is az Isten felé vezető keskeny utat válasszam.
1972-ben id. Simonfi Sándor tiszteletes úrnál konfirmáltam, 1993 óta vagyok a Rákospalota Óvárosi gyülekezet presbitere.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy itt szolgálhatok a Rákospalota Óvárosi gyülekezetben.

Bálint Tibor vagyok, 1936. június 26-án születtem. Édesapám Bálint István katolikus, édesanyám Tóth Julianna református vallású. Általános Iskolai tanulmányaimat a Gyóni Géza téri (ma Alagi tér) iskolában kezdtem, a 4. évet a háború kitörése után nagyszüleim falujában jártam ki. A felső tagozatot a Kossuth utcai református iskolában végeztem. Testi, szellemi és lelki fejlődésünket következetes, szigorú, de melegszívű tanárok fejlesztették, felügyelték, olyanok, mint Iván István, Hajdú Gusztáv. Az általános iskola elvégzése után Szakmunkásképző Intézetbe jártam, ahol lakatos-esztergályos végzettséget szereztem. 1957. április 18-tól, 1958. november 3-ig katona voltam a váci híradós laktanyában. 1961-ben nősültem. Feleségem Tamás Irén református, óvónőként dolgozott. 1962 októberében Isten áldásából fiunk született. A továbbtanulás gondolata egyre többet foglalkoztatott, majd Isten segítségével több éven át folyamatosan tanultam. Végzettségeim: - Gép és Híradásipari Technikum (technikus), - Budapesti Műszaki Egyetem Műszaki Oktató Szak (szakoktató), - ELTE Általános Iskolai Tanárképző Főiskolai kar (tanár). Isten erőt, egészséget adott a napi munka melletti tanuláshoz és gondos, megértő családot ennek segítéséhez. Munkahelyeim: - Rákospalotai Növényolaj (esztergályos), - 22. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet (szakoktató), - Bogáncs utcai Általános Iskola (ált. isk. tanár). 1996-ban nyugdíjba mentem. Presbiteri munkámat akkor kezdtem, ifj. Simonfi Sándor lelkészi beiktatása előtt. Kérem Istent, hogy lásson el azokkal a tulajdonságokkal, személyiség jegyekkel, amik alkalmassá tesznek ehhez a szolgálathoz.

Ifj. Bálint Tibornak hívnak. 1962-ben születtem Újpesten, és ebben az esztendőben keresztelt meg Fekete nagytiszteletű úr
a Rákospalota-Óvárosi gyülekezetben. Szüleim reformátusok, szintén gyülekezetünk rendszeres Istentisztelet látogató tagjai. Apai nagymamám szintén az 1930-as évektől kezdődően haláláig gyülekezetünk tagja volt.
1974-ben konfirmáltam id. Simonfi Sándor nagytiszteletű úr atyaian szerető gondoskodása mellett.
Végzettségemet tekintve gyógypedagógiai tanár vagyok, de 1988 óta saját vállalkozásaimban dolgozom. Kezdetben számítástechnikával, később sütőiparral foglalkozatm. Jelenleg Romhányba élek és vezetem a romhányi, illetve a nógrádmegyeri pékséget.
Nős vagyok, öt nagykorú gyermekünk van. A Református Cursillóba szolgálok, és a Tűtornyos Alapítvány kuratóriumának a tagja vagyok. Az előző ciklusban pótpresbiterként vettem részt a gyülekezeti munkában.

Nevem Bezdek István, 1967-ben születtem Szatmárnémetiben. A szatmári Láncos templomban kereszteltek meg, és ott is konfirmáltam. 1993 óta élek Budapesten, ezen belül 2000 óta Rákospalotán.
A gyülekezettel való kapcsolatom az első gyermekünk keresztelőjével kezdődött, és azóta is tart, két fiunk konfirmálásával erősödött meg. A vasárnapi istentiszteleteken túl családi délutánokon, farsangi összejövetelen, kirándulásokon, disznóvágáson volt lehetőségem bekapcsolódni a közösség életébe.
A GE Lighting, közismerten Tungsram gyárban dolgozom, hegesztő szakmérnökként. Szabadidőmet feleségemmel és 3 gyermekünkkel töltöm.
Váratlanul ért a megkeresés, de nagy megtiszteltetés számomra a presbiteri jelölés, mert megválasztásom esetén egy igazi testvéri közösséget szolgálhatok.

Bori Ferenc négy gyermekes családos ember vagyok. 1937 óta Rákospalotán, a Pótlékdűlői részen élek. Két tanult szakmám van, építőipari technikus és épületgépész mérnök vagyok.
Id. Simonfi Sándor és kedves felesége hívogatására, mintegy 20 éve kezdtünk feleségemmel és akkor még háztartásunkban élő kisebbik fiammal az Óvárosi Gyülekezet istentiszteleteire járni, ahol 2001-ben lettem és azóta vagyok gyülekezeti tag.
Isten kegyelmével második ciklusban vehetek részt a Presbitérium munkájában, kezdetben a Pénzügyi, majd kérésemre 2009-től az Építési Bizottságban kaptam lehetőséget tevékenykedni. Minden alkalommal igyekeztem felkészülni a megtárgyalandó napirendekből, több javaslatom elfogadásra került. Néhány alkalommal a Gyülekezet személyes megbízottjaként járhattam el a kerületi Önkormányzatnál a Kossuth utca 10. átvételével és más hatósági ügy tisztázásával kapcsolatban.
Remélem, hogy szakmai ismereteimet és tapasztalataimat a következő időszakban is hasznossá tehetem a Gyülekezet számára és ehhez a Teremtő Isten erőt és egészséget ad.

Cselőtei József vagyok, 1942¬-ben születtem Szigetmonostoron. Református családba, 1956-ban konfirmáltam. Rendszeresen részt vettem a közösségi életben. Házasság révén 1970-től lakom Palotán. Feleségem Varga Mária, szintén református családból való. Két gyermekem, három unokám van. Vízművektől 42 év munkaviszony után mentem nyugdíjba. Nyugdíjasként is mindig dolgozom. Közösségi munkában igyekszem ezek után is részt venni. Jelölésemet megtiszteltetésnek veszem és igyekszem a bizalomra rászolgálni.
Áldás Békességet!

Fábián János vagyok, ebben a gyülekezetben nőttem fel, életem, hitem, gondolkodásom meghatározói lettek az ide kötődő szálak.
Ahogy most a bemutatkozó sorokat írom, egyben vissza is kell, hogy tekintsek az eltelt évekre, és boldog örömmel és büszkeséggel tölt el az, hogy ehhez a gyülekezethez tartozom. Picit talán rendhagyó lesz a bemutatkozásom, hogy nem az éveimről, vagy a családomról, vagy a munkámról fogok írni, hanem egy gondolatról, ami fiatal korom óta gyakran eszembe jut. Írom ezt azért, mert többször hallottam vagy láttam filmen olyan templomról, amit bezártak, átminősítettek, vagy nem a tiszta Ige kiszolgáltatására tartanak már fent, hanem egyéb célokra.
Ez a gondolat sokszor eszembe jut, foglalkoztat, és fáj, és félve teszem fel néha magamnak, néha egy-egy lelkésznek ugyanazt a kérdést: Ott ahol az Igét tisztán hirdetik, ott ugye megmarad a gyülekezet? Megmarad-e a mi gyülekezetünk? Mi az a mag vagyunk-e, ami végtére is megáll a hitben, amire az Isten is úgy tekint, hogy kedves Neki? Én úgy hiszem, hogy a lelkipásztoraink tisztán hirdetik az Igét, és ez nem természetes, hanem Isten kegyelméből van! Emellett nemrég a korábbi lelkészünk búcsúztatóján a temesvári lelkipásztor szájából gyönyörű volt hallgatni: Isten eddig megtartotta ezt a gyülekezetet! És ezt átélhettem én magam is, amikor Sanyi bácsin – Sándoron – és Katin keresztül tette és teszi az ÚR!
Ezért vagyok boldog, hogy ide tartozom, és így készülök a következő presbiteri ciklusra is, hogy szolgálhatok hol ezzel, hol azzal, amit hoz az élet, mint ahogy teszik ezt sokan mások is, presbiterek és nem presbiterek egyaránt, tehetségüktől függően. Isten áldja meg a gyülekezetünket, adjon kitartást az imádságokban, és jó kedvet mindenkinek a szolgálatokhoz. Ámen.

HAJDU JÁNOS vagyok, 1953. május 30-án születtem, Mezőkövesden egy katolikus családba. A családom, főleg az asszonyok tartották a hit hagyományokat. Így lettem elsőáldozó, ministráns majd bérmálkoztam is. Ezt követően messze vidékre kerültem, mint a tékozló fiú. lassan 40 éve élek a feleségemmel, jóban, rosszban. Ha ránézek, tudom, hogy az Isten szeret, csak azt nem értem, hogy miért. Két felnőtt fiam van, és Istennek legyen hála két gyönyörű unokám is.
Vegyészmérnöki végzettségem van, de az épületenergetikába lettem szerelmes, és azóta is együtt vagyunk. Egy mérnökiroda tagja vagyok és a Műegyetemmel közösen innovációs feladatokat végzünk. Olyan ifjú emberekkel is foglalkozva, akik sokszor felnőttnek is hatalmas terheket cipelnek.
Jellemzően mindent fordítva csinálok, így az Úrnak sokat kell javítgatni a tákolmányaimon. Így esett meg, hogy nem én voltam az, aki a gyerekemet Istenhez vezette, hanem a gyerekem vezetett engem oda. 2010-ben léptem be először a református templom kapuján. 2011-ben cursillon vettem rész, ami megerősített, bátorított. Így nemcsak vendég, hanem szolgáló is lettem. 2012 advent első vasárnapján esküvel fogadtam meg a gyülekezet előtt, hogy reformátusként akarom leélni a hátralevő éltemet. 2014-től, szervezem és bátorítom testvéreimet, hogy a cursillo-biblia órákra jöjjenek és szóljanak, arról, ami a szívükön van.

Horváth Tamás vagyok, 1984-óta lakom Rákospalotán. Tizenéves koromban Sanyi bácsi (id. Simonfi Sándor) lelkipásztorsága alatt kapcsolódtam be a gyülekezet életébe. Konfirmáció után Ifi- ként egyre több feladatba, szolgálatba kapcsolt be minket Sanyi bácsi. A sok közös program során kialakult mély barátságok a gyülekezet kapuin kívül is megmaradtak és a mai napig tartanak. A Rákospalota- Óvárosi templomban fogadtunk örök hűséget egymásnak feleségemmel, Anikóval, Isten és a gyülekezet előtt. Öt megszületett gyermekünk is itt részesült a keresztség sákramentumában. Hálás vagyok Istennek, hogy katolikusnak keresztelt feleségem is és gyermekeim is mind lelki otthonukra találtak a gyülekezetben, így az egész családunk egységesen tud részt venni a közösség életében. 2008-ban részt vettem egy Magyar Református Cursilloban, azóta Cursillos szolgálatokat is vállalok itthon, és határon túli alkalmakon egyaránt. Jelenlegi presbiteri felhatalmazásom december 31.-ig szól. Amennyiben a gyülekezet megszavazza, akkor szeretettel folytatom a megkezdett szolgálatot. Áldás, kegyelem, és békesség Istentől adassék!

Kalmár László vagyok, Rákospalotán születtem 1941-ben. Református családból származom, szüleim évekig a Rákospalota-Óvárosi Református Gyülekezet énekkarában szolgáltak. Apai nagyszüleim és nagybátyáim jelenlegi templomunk építői és presbitériumának tagjai voltak. E templomban 1942-ben részesültem a keresztség sákramentumában. Általános iskolámat a Kossuth utca 10. szám alatt – az akkor még református iskolában végeztem el. 1954-ben konfirmáltam a Benkő István Esperes Úr által vezetett gyülekezetben, melynek azóta is tagja vagyok. Érettségiztem, majd ezután a Rákospalotai Kötöttárugyárban dolgoztam. 1963-tól a Budapesti Rendőr Főkapitányságon dolgoztam nyugdíjazásomig, 1997-ig.
1963-ban kötöttem házasságot Fogl Ilona evangélikus postai alkalmazottal. Házasságkötésünket és gyermekünk keresztelését az akkori politikai viszonyok miatt, vidéken kellett megoldani. Rendszerváltást követően tudunk aktív hitéletet élni. Azóta a harmadik ciklusban vagyok a gyülekezetben presbiter, Simonfi Sándor nagytiszteletű úr és a gyülekezet bizalma alapján. Áldás békesség!

Tisztelet Gyülekezet, kedves Testvérek! Engedjétek meg, hogy röviden bemutatkozzam, mint a Rákospalota-Óvárosi Református Gyülekezetnek jelenleg is szolgáló presbitere. Kalmár Tibor vagyok és régi rákospalotai református család tagjaként születtem 1972.08.12-én. Születésemtől fogva Rákospalotán élek családommal, és az alapfokú (Czabán Samu téri Általános Iskola), valamint a középfokú (Dózsa György Gimnázium) iskoláimat is itt végeztem. A Gimnázium elvégzése után felvételt nyertem az Államigazgatási Főiskolára, ahol 1993. évben okleveles igazgatás-szervezőként végeztem. Ez évtől kezdve a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerületi Önkormányzatánál helyezkedtem el, mint közterületi ügyintéző. A munkámat ugyanezen munkakörben 1997. évtől a Fővárosi Közterület-hasznosítási Társulásnál folytattam, amely hivatalnál jelenleg is dolgozom. Szabadidőmben rendszeresen sportolok, úszom és focizom. Gyermekkoromtól fogva járok az Óvárosi Gyülekezetbe, ahol 1985. évben konfirmáltam. A 2011. év végén kaptam felkérést, hogy amennyiben az Isten, a Gyülekezet is úgy akarja, akkor tagja lehetek a Presbitériumnak. A támogatás mindkét fél részéről megérkezett, így 2012. év elejétől a Presbitérium megválasztott tagja lettem. A presbiteri munkám során továbbra is szeretném a Gyülekezet segítségét és támogatását kérni, a szegényebb sorban élő emberek életkörülményeinek javításában. Egyben köszönetemet is szeretném kifejezni a Menhely Alapítvány, az Újpalotai Család- és Gyermekjóléti Központ, valamint a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány Egyedülálló Szülők Otthona nevében is, mivel hála a Gyülekezet és a Testvérek adományainak, az elmúlt évek telén több zsáknyi ruhát, takarót, pokrócot, tartós élelmiszert és játékot sikerült eljuttatnunk hajléktalan emberek, illetve rossz életkörülmények között élő családok részére. Kérem a Gyülekezet tagjainak ismételt támogatását abban, hogy – mindenki lehetőségeihez mérten – a továbbiakban is segítse adományaival a nehéz helyzetben lévő embereket. Ne feledkezzünk el Máté Evangéliumának 25. részében foglaltakról, amelyben Jézus Krisztus arról tanít, hogy ha bármely rászorulón segítünk, akkor az Isten számára olyan, mintha rajta segítettünk volna.

Németh Tibor vagyok, 1968-ban születtem Tapolcán. 2002 óta vagyok rákospalotai lakos, feleségemmel és 3 gyermekemmel a Mátyás utcában élünk. Végzettségem közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, jelenleg pénzügyi vezetőként dolgozom.
2012-ben szólított meg az Úr, addig csak el-el kísértem a családomat az Istentiszteletekre, majd 2013-ban konfirmáltam. Azóta rendszeresen részt veszek a gyülekezet életében, a balatonszemesi hittantábor a nyaraim szerves részévé vált. Bármiben szívesen segítek. Szeretek horgászni, olvasni, barkácsolni.

Paréj Gábornak hívnak, 3 gyermekes édesapa vagyok. A Bács-Kiskun megyei Solt városából jöttem. 2008-ig ott éltem, ekkor kerültem fel Budapestre. Az Úrral, az Ő igéjével 10 évesen találkoztam először. Akkoriban bár a hatalom nem igazán támogatta, de városunkban pezsgő gyermek és ifjúsági gyülekezeti élet folyt. Az érettségi után kacérkodtam a teológiai tanulmányok gondolatával, de az élet más irányba sodort. Az ottani gyülekezet életében való részvételemnek köszönhetően kaptam pótpresbiteri jelölést, majd a gyülekezettől elnyert bizalommal szolgálhattam is e tisztségben a közösséget. Budapestre kerülésemet követően újra kerestem a helyem és a követendő utat, melyet itt, Rákospalotán találtam meg. Olyan társat találtam, akinek szívében szintén az Úr lakik. Rajta keresztül kerültem a Rákospalota-Óvárosi Református gyülekezetbe, amely előző ciklusban megtisztelt, és pótpresbiterré választott.

Porcsalmy Zoltán vagyok. Születtem 1958.01.16-án Budapesten. Megkeresztelt 1958. 04.13-án a Rákospalota-Óvárosi gyülekezetben ifj. Benkő István. Szüleim ekkor még itt laktak nagyszüleimmel a Batthyány utcai ház
ban, ahová nagyapám 1927-ben költözött, amikor az Újpesti Kanizsai Dorottya Leánygimnázium tanára, majd igazgatója lett. Isten hívását egyetemista koromban hallottam meg, néhány kereső év után 1982. 04.25-én konfirmáltam Budapest-Pasaréten Cseri Kálmánnál.
1982 nyarán építészmérnökként diplomáztam a Budapesti Műszaki Egyetemen. Tervező építészként dolgozom ma is.
1982. 07.03-án feleségül vettem Henter Izabellát, akivel azóta is boldog házasságban élünk. Három felnőtt gyermekünk van: Tamás (1983), Balázs (1985) Zsuzsa (1987) és egy fél éves unokánk, Zsuzsa lányunk Soma nevű fia. Gyermekeink mind Palotán konfirmáltak.
1985-ben költöztünk Rákospalotára, vissza a nagyszülői házba, azóta vagyok e gyülekezet tagja. A pasaréti kezdeti töltekezés évei után itt Id. Simonfi Sándor szinte azonnal bevont az aktív szolgálatba. Feleségemmel együtt szolgáltunk az akkori ifi alkalmain és a szemesi táborokban is kb. 10-15 éven keresztül, amíg aztán felváltott minket a következő generáció. Presbiterként szolgálok 1988 óta, szakmám miatt főképp az építési ügyekben. 2006-ban vettem részt a cursillo nevű hitmélyítő alkalmon, ami egyéni hitéletemben jelentős pont volt, megerősödést, megújulást adott. A cursillós szolgálatok révén is és azokon túl egyre fontosabbnak látom az Egyház és a gyülekezet szolgálatát, a részvételt a gyülekezet életében és a közösség építésében. Amennyiben Urunk úgy akarja és a gyülekezet is úgy látja, örömmel vállalom továbbra is a presbiteri szolgálatot.

Porkoláb Károlynak hívnak. 1970-ben Nádudvaron születtem. Ott részesültem a keresztségben és ott is konfirmáltam.
Nős vagyok, feleségem Kobza Mariann. Két gyermekem van. A fiam, Tamás 25 éves, lányom Csenge 11 éves. Itt élünk Rákospalotán a Juhos utcában. Jelenleg Veresegyházon dolgozom, a General Electric turbina alkatrészeget gyártó cégénél, mint hegesztő tréner.
Feleségem, és családja által kerültem ebbe, gyülekezetbe 2005-ben. Már pár alkalom után kiderült számomra, hogy itt a helyem. Annyi bátorításban, kedvességben, családias hangulatban volt részem, ami nagyon pozitív hatással volt rám. 2011-ben kértek fel pótpresbiternek, amiért nagyon hálás vagyok.
Továbbra is fontos számomra, hogy szolgálja és aktív tagja legyek ennek a hitben erős gyülekezetnek.
„ISTEN CSODÁLATOS DOLGOKAT TARTOGAT SZÁMODRA, DE HINNED KELL BENNE, KÜLÖNBEN ÁLDÁSAI ELMENNEK MELLETED, ÉS AZOK KAPJÁK MEG, AKIK VALÓBAN HISZNEK.”

Ragályi József vagyok. 1945-ben születtem Mádon. Szászfán jártam általános iskolába, itt konfirmáltam, majd Sárospatakon a II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban tanultam tovább. Felsőfokú tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán végeztem.
Szüleim hívő reformátusok voltak. Édesanyám az ötvenes évek legádázabb üldöztetései idején is beíratott engem hittanra. Akkor még nem ismertem az 50. zsoltár 15. versét: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” de annál nagyobb bizalommal hívtam segítségül az Úristent nehézségeim idején. Azóta is „mindig hozzá folyamodom, mert meghallgat azt jól tudom.”
Rákospalotára 1985 augusztusában költöztünk. Még abban az évben bekapcsolódtunk a gyülekezet életébe. Fiaim itt jártak hittanra, itt konfirmáltak. Engem 1988-ban választottak presbiterré. Azóta végzem presbiteri szolgálatomat.
Magasztalom és dicsérem az Urat azért, hogy mind ez ideig megtartott, megsegített és velem van.

Tóth Györgynek hívnak, 65 éves vagyok, nyugdíjas.
Fiam, ifjú Tóth György a gyülekezetnek több éven át kántora volt, jelenleg presbiter. Lányom Amerikában él.
1969-ben kezdtem dolgozni szerszámkészítőként, majd 1978-1983. közt a BME Gépészmérnöki Karán folytattam tanulmányokat. 1969-től nyugdíjazásomig a Tungsramnál dolgoztam. Minőségbiztosítási vezetőként vonultam nyugdíjba.
Református hitet gyakorló családba születtem, ez meghatározta neveltetésemet. Gyermekkoromtól kezdve jártam bibliaórákra. Ifjúságom ideje alatt Faragó Tibor tiszteletes úr hatására aktívan részt vettem a gyülekezet ifjúsági életében.
A katonaság után idős Simonfi Sándor tiszteletes úr hívására presbiter lettem. Később a presbitérium számvizsgálói bizottságában is tevékenykedtem, majd Iván István visszavonulása után én látom el a jegyzői feladatokat. Ezen szolgálatokat ifjú Simonfi Sándor esperes úr ideje alatt is végeztem. Amennyiben egészségi állapotom engedi, a továbbiakban is szeretném ezeket a szolgálatokat ellátni. Kérem Isten áldását a presbitériumra és a gyülekezetre!

Vaczó István: 1961. április elsején születtem Tahitótfalun. Mindkét nagyapám, és Édesapám is hosszú időn keresztül volt prezsbiter. Édesapám a mai napig az első számú példaképem. Édesanyám a gondoskodó, meg nem szűnő szeretete által formált leginkább. Tahitótfalun Fónagy Zoltán, és drága felesége indított el (sokunkat) a hit útján.
Feleségem, Andrea, görög-keleti vallású. Sokszor elkísér a vasárnapi istentiszteletre, ő is gyakran él az Úrvacsorai alkalmakkal. Mindkét gyermekünk a Gyülekezetünkben konfirmált, Szabina és Dániel is Istenben hívő, imádkozó lelkületű. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola külkereskedelmi szakán 1983-ban végeztem, azóta a Richter Gedeon gyógyszergyár kereskedelmi igazgatóságán dolgozom, különböző részlegeken, 2007-től főosztályvezetőként.
Isten megszólításának köszönhetően közel 20 éve töltök be presbiteri megbízatást, amit kezdetben leginkább 'csak' óriási megtiszteltetésnek éltem meg, az idő múlásával viszont már egyre jobban érzem ennek a valódi súlyát, a szolgálatot. Szabadidőmben sportolgatok (első helyen még mindig a foci van), főzök és kertészkedem. Az utóbbi években legtöbbször a következő ige jut eszembe, gondolkodtat el:
"Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék." (Pál - Korinthusbeliekhez írt 1. levél 10. 12.) Áldás, békesség!

Varga Sándor vagyok, 1941. december 11-én születtem Újpesten. Szüleim őspalotaiak, földműveléssel foglalkoztak, úgy, mint ük szüleim is.
Az egész rokonság református. Édesapám D. Varga Sándor több mint 25 évig volt a Rákospalota-Óvárosi Református Egyház presbitere. 20 éves presbiteri szolgálat után már én is megkaptam az emléklapot. Az 50-es évek elején konfirmáltam, Benkő István esperes nagytisztelendő úr felkészítésével. Az ifjúsági bibliaórákat minden héten két alkalommal látogattam. Nagyon megfogott Bogdán Jenő által tartott óra, megragadott a sok bibliából felolvasott történet. Isten iránti elkötelezettségem igazán akkor kezdődött.
Az általános iskolát Rákospalotán végeztem el, majd 1956-ban vendéglátó iskolába jelentkeztem szakács tanulónak. Nagyon gyorsan megszerettem a szakmát, és fél évvel az iskola befejezése előtt az országos tanuló versenyen kitűnő eredménnyel szakács szakmunkás lettem. Meghatározó volt az ott átélt sikerélmény, de Isten segítségével mindig többre és többre törekedtem a szakácsszakma elsajátításában. 1980-ban érettségiztem és tanári diplomát kaptam. 1968-ban megnősültem, két fiam született Sándor és Zoltán, akik szintén konfirmáltak. Van két csodálatos unokánk.
A szakmának és az elért eredményeimnek köszönhetően több európai országban dolgoztam, illetve versenyeztem. Fontosabb díjaim, kitüntetéseim a következők: 1976. Frankfurt am Main – Oszkár díj, olimpiai aranyérem; 1984-1988. 1-1 olimpiai aranyérem, olimpiai kupa aranyérem; 1986-1990. Luxemburg Világkupa egyéni aranyérem, csapatban ezüstérem. 1973-ban az ország legfiatalabb mestere lettem. Magyarország legmagasabb szakmai kitüntetését 1989-ben adták ki először, és abban az évben harmad magammal meg is kaptam. Nevesebb munkahelyeim: Novotel Szálló, Gellért Szálló, Mátyás Pince. Sevilla-ban, a Világkiállításon 7 hónapig dolgoztam, a magyar pavilon konyhafőnöke voltam. Nyugdíjasként nemzetközi zsűritag, zsűri elnök és a mesterbizottság tagja vagyok, ezen kívül tanítok is.

Áldás Békesség! A nevem Bíró Sándor, 39 éves kétgyermekes családapa vagyok. Vajdahunyadon születtem és nőttem fel. 2002-ben jöttem Budapestre. 2008-ban költöztünk feleségemmel, Annával és fiammal, Gergellyel Rákospalotára. 2009-ben született meg Lilla lányunk.
Rövid ideig tartó keresés után az Úr ebbe a gyülekezetbe irányította utunkat és annyira jól fogadtak, hogy itt maradtunk.
2004 óta dolgozom egy egyedi bútorokat gyártó cégnél műhelyvezető asztalosként. Nagyon jól érzem magam ebben a gyülekezetben és azon fogok dolgozni a jövendőben, hogy még jobban szolgáljam az Urat és a gyülekezetet. Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van… SDG

Szeretettel köszöntöm a gyülekezet közösségét!
Kiss Zsolt vagyok 1976. február 1-én születtem Kárpátalján Tiszabökényben református család gyermekeként. A tanulmányaimat Tiszújlakon végeztem, itt is érettségiztem. 1994-től katonai szolgálatot teljesítettem másfél éven keresztül Nyugat-Ukrajna, Zsitomir nagyvárosában. Gyermekkoromba az apai nagyszüleim vittek templomba és egyértelmű volt számomra, hogy amint lehet konfirmálni fogok (1991). Az 1990-es évek Kárpátaljai ébredése során elfogadtam a mi élő Urunk megváltó kegyelmét, 2010-ben egy református cursillo-n való részvétel során megújulást éltem át és megértettem, hogy feladatot bíz ránk az Úr a világba: megélni és hirdetni az Isten szeretetét. Szeretnék szolgálni a gyülekezet közösségében mindazzal amim van.
1999-ben jöttem el Kárpátaljáról az akkor még barátnőmet, későbbi feleségemet követve, aki tanulni érkezett az Anyaországba. 2001-ben házasodtunk össze a feleségemmel, Csillával, azóta hála az Úrnak megáldva a házasságunkat megajándékozott három leány gyermekkel Zsófiával (11 év), Eszterrel (10 év), Emma Sárával (5 év). Jelenleg áruszállítóként dolgozom egy élelmiszert, üdítőt forgalmazó cégnél.
2005-be költöztünk a feleségemmel Rákospalotára, a beköltözésünket követően elindultunk gyülekezetet keresni, csatlakoztunk az Óvárosi közösséghez, ahol szeretettel fogadtak, lelki otthonra találtunk és azóta ide tartozunk.

Kolláth András vagyok. 1979. november 7-én születtem Kunhegyesen.
Foglalkozásom zenész, pedagógus.
Nagyapám keresztelt engem, még kisgyermek koromban Kenderesen, ahol lelkipásztorként szolgált.
A fasori gyülekezetben konfirmáltam már felnőttként, feleségemmel egyidőben. Jegyesoktatásra is oda jártunk, megkötött házasságunkra Isten áldását is ott kértük.
10 éve költöztünk Rákospalotára. Azóta járunk ide, az óvárosi gyülekezetbe. Fiaink már itt születtek, keresztelőjük is itt volt.
A presbiteri jelölés számomra nagy megtiszteltetés. Örömmel fogadtam a megkeresést innen, ahol már az első pillanattól szeretettel fogadott minket a gyülekezet.

Jakus Gergely vagyok, feleségemmel ebben a gyülekezetben nőttünk fel, és Huba gyermekünket igyekszünk az Isten útjára terelgetni. Szakmám szerint villamosmérnök vagyok, és egy amerikai multinacionális cégnél dolgozom menedzserként. Szeretem a focit, a LEGO-t, a történelmet és a térképeket, ez utóbbi kettő miatt a gyülekezeti terem mindig rabul ejtett. Mostanában nagyon érdekel az Ige történelmi háttere, és a keresztyénséghez kapcsolódó kortörténeti bizonyítékok. Mondanám, hogy nagy megtiszteltetés a presbiteri felkérés, de nem gondolom annak. A presbiteri tisztség számomra nem rang vagy elismerés, ez egy lehetőség, hogy valamit viszonozzak, hogy valamit én is adjak azoknak, akiktől annyi mindent kaptam.
Jézus Krisztus, amikor megalapította az egyházat, rábízta az apostolokra, rábízta az egyház tagjaira, hogy építsék az Ő országát, hogy gyarapítsák és tanítsák a közösséget. Az embereknek volt erre szüksége, nem neki, mindent értünk tett (sokszor nem is tudjuk, hogy milyen nagy szükségük van a segítségére). Isten különös kegyelme, hogy az egyházat gyarló, és hibát hibára halmozó emberekre bízta, nehogy azt képzeljük, hogy a mi érdemünk, ahova eljutott. Az egyház pont annyira jó, mint a benne levő emberek, és csoda, hogy a folyamatos külső és belső nehézségek és támadások ellenére a mai napig létezik, és betölti feladatát.
Ennek eredményeképpen lettem én is az élő egyház tagja, Krisztus igazsága életem meghatározó értékévé, sarokkövévé vált. Hálám első sorban Jézusé, aki megmentett, másodsorban az egyházé, és a gyülekezeté, aki elhozta nekem a jó hírt. Adja az Úr, hogy én is egy ilyen eszköz legyek az Ő kezében és a presbitériumban, aki által építi az országát, és a Rákospalota Óvárosi közösségét. Soli Deo Gloria

Hajdu Mátyás vagyok. A Rákospalota-Óvárosi Református gyülekezetbe 2010-ben kerültem. Itt konfirmáltam felnőttként, majd 2014-ben itt vettem feleségül Hajduné Porcsalmy Zsuzsát. Hamarosan pedig Soma fiunknak itt lesz a keresztelője. Szakmám szerint építőmérnök vagyok. Istentől és gyülekezetétől is nagyon sok szeretetet kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. A presbiteri jelölést, Isten új szolgálatokra hívásaként élem meg, aminek kész vagyok eleget tenni.

Áldás Békesség! Bósza László vagyok. 1986. március 17-én születtem Budapesten. Édesapám Bósza Pál, édesanyám Sallay Mária Gizella. Gyerekkorom óta a Rákospalota Óváros Református Gyülekezet tagja vagyok és itt is konfirmáltam. 2015 májusában kötöttük házasságunkat feleségemmel, Bósza-Balog Csenge Noémivel. Jelenleg hegesztőként dolgozok, egy gázvezetékeket építő cégnél. A presbiteri jelölést megtiszteltetésnek érzem és az Úr áldásával igyekszem ellátni a rám bízott feladatokat.